Maga a „nyílt innováció” megnevezése és tartalma is komoly vitákat vált ki itthon és külföldön egyaránt. Van olyan vélemény, amely szerint a „nyílt innováció” valójában több egymáshoz kapcsolódó innovációs gyakorlat „gyűjtőnevévé” vált. A kifejezést „megalkotó” Henry Chesbrough(2003) azt emelte ki, hogy szakítani kell a vállalaton belüli kutatásokra és a kontrollra összpontosító „zárt” innováció gyakorlatával. Ez a „hagyományos” megközelítés az innovációt egymást követő lépések láncaként, azaz „lineárisan” fogta fel. A XXI. század elejére világossá vált, hogy a lineáris megközelítésen alapuló gyakorlat - amely az elképzelések kialakítását, kidolgozását, megvalósítását és piacra vitelét egymást követő és minden mozzanatában „házon belül végezhető” és ellenőrizhető folyamatnak fogta fel - nem versenyképes és nem tükrözi a valós folyamatokat.
Az innováció a gyakorlatban rendszerszerű: a sokféle résztvevő térben és időben változó módokon és eltérő felállásban, egyfajta „öko-rendszerként” együttműködve tud ötleteket kidolgozni és termékként, szolgáltatásként piacra vinni. A leghatalmasabb globális cégeknek is tudomásul kell venniük, hogy a „tudástermelés” robbanásszerű növekedése miatt nem képesek az összes szükséges tudást feltérképezni és „megmozgatni”. „Kívül”, a mégoly hatalmas cégek globális rendszerén kívül mindig több tudás lesz elérhető, amely - szerencsére - nem monopolizálható egyetlen hatalmas vállalati vagy akár vállalatszövetségi rendszer keretében sem.
Az innovációt „nyitottnak” és rendszerszerűnek tekintő alapvető logika-váltásnak a gyakorlati következményeit jól szemléltetheti egy mára „elhíresült” példa. A legnagyobb globális cégek is egyre gyakrabban alkalmazzák az úgynevezett „crowd-sourcing” (talán „tömeges kihelyezésnek” fordíthatnánk) technikáját. Ennek keretében a megoldandó problémát „közhírré teszik”, általában az Internet segítségével, és sokszor teljesen ismeretlen személyektől vagy szervezetektől kapnak tökéletes megoldásokat – nemegyszer teljesen ingyen! Talán az egyik leghíresebb példáját e „technikának” Don Tapscott és Anthony D. Williams „Wikinomics” (2006)című könyve írja le. Egy aranybánya tulajdonosa a keresett új lelőhely ismert geodéziai adatait tette közhírré Interneten - ez esetben néhány százezer dolláros díjat felkínálva annak, aki ezek alapján a lelőhelyek kitermelését lehetővé tevő részletes információkkal tud nyújtani. Válaszul sok tucat „pályázótól” kaptak az új lelőhely gyakorlati kitermelését lehetővé tevő pontos leírásokat, ábrákat, adatokat… további „költségek nélkül”. Nos, így válhat a „nyílt innováció” a szó szoros értelmében „aranybányává”…
A „nyílt innováció”-ra vonatkozó eredeti, sokkal „prózaibb” elképzelés ismertetéséhez visszatérve: Chesbrough tulajdonképpen „csak” annyit javasolt, hogy a cégeknek külső kutatókat is be kell vonniuk a felmerülő technológiai problémák megoldásába. Azaz a vállalati kutatások - például a gyógyszergyártásban már korábban alkalmazott - „kihelyezését” javasolta. Ezen túl hangsúlyozta, az üzleti eredményesség növelése érdekében a cégeknek a saját maguk által (rövidtávon) nem hasznosított kutatási eredmények piacra vitelét - a haszon megosztása mellett – más vállalkozásokra is rá lehet és kel bízni. Mi több, az innováció pénzügyi eredményességére kell fókuszálni és azt újszerű, „innovatív” üzleti modellek alkalmazásával kell biztosítani!
„A nyílt innováció azon az alapvető felismerésen alapszik, hogy a tudás ma széles körben elterjedt. Egyetlen vállalatnak sincs monopóliuma a nagy ötletekre, és minden vállalkozásnak - függetlenül belső hatékonyságától - szüksége van arra, hogy mély és kiterjedt kapcsolatokat alakítson ki külső tudáshálózatokkal és közösségekkel. Egy cég, amely a nyílt innovációt valósítja meg, saját üzletében bevett gyakorlatként fogja alkalmazni a külső ötletek és technológiák hasznosítását, és lehetővé fogja tenni, hogy a nem hasznosított belső ötletek és technológiák kívülre jussanak, és mások alkalmazzák azokat saját üzleti tevékenységükben.
Az ok, ami miatt ez előnyben részesítendő a hagyományosabb, zárt modellel szemben abban rejlik, hogy e nyitott megközelítés sokkal jobban megfelel a legtöbb mai iparban a tudással kapcsolatos viszonyoknak. A hagyományos megközelítések túl sok pénzt, túl sok időt igényelnek és túl sok kockázatot rejtenek magukban az innováló cég számára. A nyitott megközelítések mind a három dimenzióban jobb eredményhez vezethetnek.” – hangsúlyozta a napokban adott interjúban (Morris, 2009)Chesbrough, a nyílt innováció paradigmájának felfedezője és névadója.
Veress József
